Szélsőségeink
35 fok van éppen odakint, megsülünk kint, megsülünk bent, ha légkondi nélkül próbálunk túlélni. És nem jósolnak sok jót a klímakutatók a jövőre nézve sem. Úgy tűnik egyre szélsőségesebb időjárással fogunk szembenézni az elkövetkező évtizedekben.
Ilyen melegben nagyon nem tudok csak úgy gondolkodni, de úgy érzem nem is tudok ülni ma csak a fenekemen, ezért főzök éppen. Közben podcast-et hallgatok, mert szeretek így tenni venni. (Hogy emeljem a tétet, 35 fok ide vagy oda, én bekapcsoltam ma a sütőt. Nincs elég meleg még itt bent. 😊)
A podcast tetszik, egészség és egészséges életmód a témája, de nem szélsőséges formában. Sokféle témát érintenek, köztük a vegán életmódot, a jóga és a mindfullness jó hatásait és így tovább.
Ahogy az lenni szokott, ez elgondolkoztatott. Ugyanis mindegyik témában találtam valami közöset, ez pedig a szélsőségek elkerülése.
Ez ráébresztett, hogy az az egyszerű tény, hogy nem viszünk túlzásba semmit, mennyire fontos. Nem jó, ha a mérték a vödör, tartózkodás meg az asztal alatt.
Hitrendszerekkel nem akarok vitatkozni, mert mindenkinek joga van eldönteni, mi a jó önmaga számára és mi nem, de egyre inkább úgy látom, hogy az ront leginkább az életszínvonalunkon, hogy hajlamosak vagyok sokszor mindent is túlzásba vinni és kizárólag szélsőségekben gondolkodni.
Fogyni szeretnénk? Azonnal drasztikus fogyókúrába kezdünk, és hirtelen olyan mértékben változtatunk az életmódunkon, amiben borítékolva van a bukás. A szervezetünk nem tud ilyen gyorsan alkalmazkodni és sokszor a várt fogyás elmarad, majd mivel nem értünk el eredményt, abbahagyjuk. Végül pedig a nagy nehezen leadott kilók többszöröse jön vissza.
Nyugatlanok vagyunk, és sok stressz ér minket, amitől már aludni sem tudunk? Semmi gond, már hallottunk a jógáról, a meditációról meg esetleg a mindfullnessről is. (a mindfullness a tudatos jelenlét vagy éberség, a figyelmünket a jelen pillanatban tartjuk, azon a cselekvésen, amit éppen csinálunk ítélkezésmenetesen) Nosza, próbáljuk ki!
Egy hétig vagy pár napig próbálkozunk és nem megy... Leülünk meditálni és azon vesszük észre magunkat, hogy már megint a holnapi ebéden gondolkodunk, meg hogy mosni kéne, és különben is a gyerek már megint kinőtte a cipőjét. Egyre frusztráltabbak vagyunk, és egyre kevésbé értjük, hogy miért vagyunk még idegesebbek és ez a tuti módszer miért nem működik. Hogy lehet, hogy nekünk nem megy, amikor az internet tanúsága szerint ezreknek segített már.
A megoldás mindkét példa esetében ott rejlik, hogy türelmetlenek vagyunk és túl gyorsan, a saját tempónknak nem megfelelően próbálkoztunk, plusz nem vagyunk megértőek sem önmagunkkal. Nem engedjük meg a hibákat, és nem vesszük figyelembe a testünk és lelkünk jelzéseit.
Ez viszont nem is csoda, mert ezt szoktuk meg. A világ nagyon gyors és egyre gyorsabb tempót diktál. Teljesíteni, rohanni kell, nincs idő semmire. Gyors és azonnali ingerekre és hatásokra vágyunk. Szélsőségesen gyorsan akarunk mindent is, és ha nem sikerül elégedetlenek vagyunk, leginkább önmagunkkal.
Türelmetlenségünkben pedig elmegyünk a lényeg mellett: ha időt adunk magunknak akkor sikerülhet. Ha lassítunk egy kicsit és megengedjük magunknak, hogy a saját tempónkban érjük el a célunkat, sokkal tovább érhetünk.
Mi van akkor, ha havonta egy-másfél kilót adunk le, két-három helyett, de a végeredmény 10-12 kiló lesz egy éven belül? Lassabban az igaz, de úgy, hogy a leadott kilók nem jönnek vissza. Szerintem ez nem semmi. A szervezetünknek így van ideje alkalmazkodni és megszokni az új életmódunkat. Nem lehet ajtóstól rontani a házba.
Ugyanígy a meditációval is: ha szép lassan próbálkozunk vele, kétnaponta, naponta pár perccel kezdve mondjuk és közben megengedve magunknak, hogy van, hogy már megint az evésre gondolunk (vagy másra), akkor egyszer csak fel fog tűnni, hogy jéé most ment. Fel fog tűnni, hogy most volt 10-20-30 mp (és aztán egyre hosszabb idő) amikor nem gondoltam másra csak arra, ami itt történik.
Bármibe is kezdünk, szerintem két dolog nagyon fontos: türelem és önelfogadás. Hagyjunk időt magunknak, legyünk türelmesek, önelfogadóak önmagunkkal.
Ha erőltetjük nem fog menni. Ha a saját tempónkban és a saját szükségleteinknek megfelelően próbálkozunk, közben megengedjük, hogy hibázzunk és merünk tökéletlenek lenni, akkor sokkal előrébb érhetünk.
