Gondolatok az otthoni munkavégzésről

Home office, home office, miért vagy te home office?? Tagadd meg atyád, s dobd el neved… ja ez nem a helyzet :D

Komolyabbra fordítva a szót, szeretnék pár gondolatot megosztani az otthoni munkavégzésről, avagy a home officeról.

Covid idején sokunknak ez volt a munkavégzés módja és passz, bármi volt is előtte. Még emlékszem milyen volt az első team meetingen részt venni, ami teljesen online volt. Furcsa. Több mint furcsa.

Addig megszoktam, hogy valaki mindig ott van az irodában személyesen is és csak pár ember dolgozik otthonról, ők sem gyakran. Akkoriban egyfajta kiváltságnak számított a home office, havi egy majd később heti egy alkalmunk volt, amit indoklás nélkül felhasználhattunk. Kezdetben majdnem konfliktus lett belőle csapaton belül, hogy ki dolgozhat otthonról pénteken meg hétfőn. Hiszen valakinek azért bent is kell lennie az irodában, nem tűnhet üresnek…

Hát igen, most már ez a több mint furcsa, hiszen a járvány elmúltával meg valahogy így maradtunk. Sokuk ma már sokkal jobban szeret otthonról dolgozni, mert nem kell korán kelni (dolgozhatunk akár pizsamában is 😊) és így megspóroljuk az ingázással járó időt és esetleges kellemetlenségeket.

Manapság gyakoribb látvány az üres, vagy majdnem üres iroda és az sem ritka, hogy hetekig nem találkozunk a csapattársakkal.

Oké, tehát szeretjük a home office-t de akkor most jó-e ez vagy sem? Most tegyük kicsit félre a bizalom kérdését, hogy akkor most ki és mennyit dolgozik és kell-e folyamatosan ellenőrizni, hogy meg van-e az adott napi meló vagy sem.

De jó-e ez a csapatnak? Sok helyen olvastam, hogy nem. (úgy látom, hogy egyre több, ezzel kapcsolatos cikk jelenik meg) És hogy mivel érvelnek? A cikkek szerint azért nem jó, mert ha huzamosabb ideig nem találkoznak egymással a csapattagok, akkor elvész a valódi kommunikáció csodája, a tényleges együttműködés meg a kreativitás. Nincs lehetőségük ténylegesen együtt dolgozni, az emberi kapcsolatok elszegényesedhetnek a kollégák közt és nem biztos, hogy annyira hatékony a csapat működése, mintha ténylegesen egy térben lennének. (és persze időben)

Én ezzel nem teljesen értek egyet. Nem vagyunk egyformák, nem mindenkinek jó ugyanaz, és nem mindenki működik ugyanúgy. (magánvéleményt fogalmaztam meg, nem kell kötelezően egyetérteni vagy egyet ne érteni velem😊)

Sokunk open office-ban, azaz teljesen nyitott irodában dolgozik, ahol nincsenek falak, csak sok-sok asztal egy nagy teremben. Van, aki szereti van, aki nem annyira. Miért?

Mert van, aki szereti a pörgést, a nyüzsgést, van, aki nem rajong érte. Van, aki minden körülmények között tud elmélyülten dolgozni van, aki nem. Van, akinek teljes csend és nyugalom kell a koncentrációhoz és ha hangosan telefonálnak mellettünk, vagy tőlünk nem messze hááát, akkor lehet minden megy csak a munkavégzés nem. Kreativitásról meg ne is beszéljünk. Van, akinek meg pont ilyen külső ingerekre van szüksége ahhoz, hogy szárnyaljon. Mások vagyunk másként működünk, mások az igényeink.

Másik szempont, hogy kollégáinkat, nem tudjuk megválasztani, és kedvelhetjük őket, vagy sem, de egy biztos: nem kell minden áron legjobb barátoknak lennünk.

Nagyon jó, ha vannak alkalmak kapcsolódni egymáshoz és néha személyesen is látjuk egymást, de nem tartom szükségesnek, hogy minden nap be kelljen menni az irodába.

Persze más kérdés, ha van egy közös project, amiben jó, ha tudunk együtt ötletelni, de ha mindenkinek van egyéni munkája, ami nem nagyon igényel csapatmunkát, akkor megint más a helyzet.

A csapat összetartására ott vannak a csapatépítő alkalmak, céges ünnepek, egyéb rendezvények. Barátkozni meg lehet jobb, ha inkább munkaidő után a mangánéletünkben igyekszünk másokkal, akik nem a kollégáink.